A bioetanol benzint helyettesítő, vagy annak adalékaként szolgáló motor-üzemanyag, melyet biológiailag megújuló energiaforrások (növények) felhasználásával nyernek. A bioetanolt gabonanövényekből, és/vagy magas cukortartalmú növényekből (cukorrépából, cukornádból) állítják elő erjesztéssel. De nem kizárt olyan alapanyagok felhasználása sem melyek kémiai-biológiai folyamatok által cukorrá alakíthatóak. Ilyenek a keményítő, vagy celluóz anyagokat tartalmazó növények, úgy, mint, burgonya, kukorica, búza, szalma, gabonaszárak, fa, fűfélék, vagy az élelmiszeripari nyersanyagok termelésekor illetve feldolgozásakor keletkező hulladékok.
A folyamat (amely röviden egy desztillációs eljárás) nagyon hasonló ahhoz, ahogy az alkoholos italokat készítik. A gyártási eljárás a következő fő folyamatokat tartalmazza: alapanyag előkészítése, darabolás, majd a rostok sejtfalak roncsolása. Ez utóbbi nagy nyomáson történő főzéssel, gőzöléssel érhető el. Mindezt azért, hogy a későbbi fizikai, kémiai-biológiai reakciók a lehető legnagyobb felületen mehessenek majd végbe. Ezt követi a cukrosítás, más néven hidrolízis, a szénhidrogén-láncok feldarabolása, glükózzá alakítása, majd erjesztés (fermentálás) élesztő bekeveréssel.Az így nyert folyékony halmazállapotú anyag viszonylag nagy víztartalommal kb. 10-18% alkohol tartalommal bíró szilárd maradvány anyagokat is tartalmazó cefre.
A cefréből több fokozatú desztilláció útján, és molekulaszűrő segítségével 95-99 % tisztaságú alkoholt állítanak, elő miután a szilárd maradvány anyagokat eltávolítják.Az első generációs etanolgyártás mellett ma már az ötödik generációs kísérletek folynak. A működő technológiák nem a hasznos termést dolgozzák fel, hanem a cellulózt (például a kukorica szára), a szerves hulladékot, vagy éppen a szemetet. Az eljárás ma még igen drága, de az igény növekedésével mindennapi életünk része lehet. Gondoljunk csak az LCD monitorokra, a digitális fényképezőkre, melyek pár éve még elérhetetlenek vonlak, mára már természetes eszközeink.